A Pannonhalmi Bencés Gimnázium Galériájában nyílik meg
című kiállítása. Időpont: 2019. március 22, 17 óra.
Megnyitja: Máthé
Andrea, esztéta. A kiállítás 2019. április 22-ig látogatható.
Szűcs Attila rajzainak világa az ismerősség és az ismeretlenség érzésének egyidejű
megtapasztalásába veti szemlélőjét. A kontextus, az alakok körüli világ alig jelölt, vagy
teljesen hiányzik: mintha a figurák légüres térben lennének. Rajzai sajátos ívsorokból,
vonalakkal átszelt síkokból, vonalkötegekből, pontvetésekből, és még ki tudná felsorolni
milyen ösztönös és tudatos mozdulatok lenyomataiból állnak össze. Szűcs stílusát
visszafogottság jellemzi, fekete szénnel rajzolt képeit szürkés tónus hatja át, ugyanakkor
határozott vonalakkal megrajzolt figurák és nagyon erőteljes világ bontakoznak ki rajtuk. A
monokróm lehetőségeivel és a rajz egyszerűségével élve bontja ki portréit és helyzetképeit. A
jeleneteket úgy rakja össze, hogy a leképezés illúzióját vonja játékba: egyszeri képpel van
dolgunk? Vagy egy kép képével? A rajzoló mindezzel magának a leképezésnek és a képnek a
mikéntjére is reflektál.
Szűcs Attila jól ismeri a rajz sok évszázados hagyományát, de ebben új lehetőségeket keres,
és a tradíciót szembesíti a jelenlegi világ jelenségeivel: a divatarcokkal, a médiaarcokkal, a
képregény jellegzetességeivel, jelrendszerével: mindezt úgy, hogy kérdőjelek közé is teszi,
ugyanakkor – a hagyományhoz hűen – hangsúlyozza a rajz egyedi, „pièce unique” jellegét./MA
megtapasztalásába veti szemlélőjét. A kontextus, az alakok körüli világ alig jelölt, vagy
teljesen hiányzik: mintha a figurák légüres térben lennének. Rajzai sajátos ívsorokból,
vonalakkal átszelt síkokból, vonalkötegekből, pontvetésekből, és még ki tudná felsorolni
milyen ösztönös és tudatos mozdulatok lenyomataiból állnak össze. Szűcs stílusát
visszafogottság jellemzi, fekete szénnel rajzolt képeit szürkés tónus hatja át, ugyanakkor
határozott vonalakkal megrajzolt figurák és nagyon erőteljes világ bontakoznak ki rajtuk. A
monokróm lehetőségeivel és a rajz egyszerűségével élve bontja ki portréit és helyzetképeit. A
jeleneteket úgy rakja össze, hogy a leképezés illúzióját vonja játékba: egyszeri képpel van
dolgunk? Vagy egy kép képével? A rajzoló mindezzel magának a leképezésnek és a képnek a
mikéntjére is reflektál.
Szűcs Attila jól ismeri a rajz sok évszázados hagyományát, de ebben új lehetőségeket keres,
és a tradíciót szembesíti a jelenlegi világ jelenségeivel: a divatarcokkal, a médiaarcokkal, a
képregény jellegzetességeivel, jelrendszerével: mindezt úgy, hogy kérdőjelek közé is teszi,
ugyanakkor – a hagyományhoz hűen – hangsúlyozza a rajz egyedi, „pièce unique” jellegét./MA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése